Szülőként az ember a lehető legjobbat szereti adni a gyermekeinek. Akkor is, ha a hozzátartozója szenvedélybeteg. Azonban alkoholistával, drogbeteggel együtt élve gyakran azt sem egyszerű eldönteni, hogy a gyereknek mi a legjobb.

A helyzet olyan, hogy a teljes család, benne a gyermek is sérül. Kutatások bizonyítják, hogy az alkoholista szülők gyermekei között lényegesen gyakoribb akár az alkohollal, akár a droggal való visszaélés, illetve a szenvedélybeteg családok gyermekei gyakrabban szenvednek pszichés zavaroktól.

Hogy miért?

Ennek oka csak részben genetikai. A függőség genetikai eredetét vizsgáló kutatások között sincs teljes megegyezés a szenvedélybetegség öröklődésére vonatkozóan. Az valószínűnek látszik, hogy a hajlam öröklődik. (az öröklődésről itt olvashatsz)

A másik oka a családi halmozódásnak sokkal fontosabbnak tűnik. Ez pedig a példaadás. Az ember akaratlanul viszi tovább a szülői mintát. A házasságon belüli szerepvállalásunk, a problémákhoz való viszonyunk, mind a szüleinktől jöttek. Lehet felnőttként változtatni ezeken, de nem egyszerű feladat.

Hogyan óvhatjuk hát meg a gyermekeket a sérülésektől

vagy legalább hogyan csökkenthetjük a súlyosságukat?

Először is magunkban tegyünk rendet! Teremtsünk módot a saját feltöltődésünkre, erősítsük a családon kívüli kapcsolatainkat is.

Találjunk a szenvedélybeteg hozzátartozótól független programokat. Nem kell ezeknek pénzbe kerülni, a közös séta, a játszótér felkeresése, otthoni zenehallgatás, meseolvasás, bármi jó. 

Tanuljunk meg őszintének lenni. A gyerek csak kicsi, nem hülye. A saját szintjén nyugodtan lehet neki igazat mondani. Ezzel a gyermeket is arra ösztönözzük, hogy őszintén beszéljen a saját érzéseiről. Természetesen a gyermek így fog kényelmetlen helyzeteket teremteni, de nehogy azt higgyük, hogy ha titkolózunk, nem fogja MINDENKI tudni, hogy mi a helyzet otthon. A szabadság első lépése az őszinteség.

Egy-egy komolyabb otthoni balhé után természetes, ha akár az iskolás gyermek bepisil éjszaka, az állandó hasfájás, fejfájás szintén valószínű, hogy szorongásra utal. Soha ne szégyenítsük őt meg, és ne legyintsünk a panaszaira. Merjünk gyermekpszichológushoz fordulni akár.

Merjük kimondani, hogy nem minden esetben jó, ha a “gyermekek kedvéért” együtt marad a család. Mérlegeljünk minden körülményt, és ne szégyelljünk segítséget kérni sem, ha nem tudjuk megoldani a helyzetet. A család és gyermekjóléti központokban elérhető jogi segítségnyújtás, pszichológus, az esetlegesen felmerülő szociális kérdésekben is próbálnak segíteni. Ha nagy a baj, segítenek akár az anyaotthoni elhelyezésben is. Krízishelyzet esetén az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában, Magyarországról ingyenesen elérhető a 06-80-20-55-20-as telefonszámon. 

Ha úgy döntünk, hogy a gyermekek érdekében a válást választjuk, akkor is hagyjuk meg a gyermeknek a másik szülőt szülőnek. (Természetesen vannak kivételek, amennyiben állapota folytán a szülő veszélyt jelent a gyermekre vagy rád, tájékozódj a lehetőségekről.) Nem kell megvetnie, ne mondjuk, hogy „alkoholista disznó”, de azt igenis elmondhatjuk, hogy sokat iszik és emiatt sajnos butaságokat csinál. Ne engedjük el vele a gyereket felügyelet nélkül, és ne engedjük be a gyerekhez, ha láthatóan részeg, vagy drogos állapotban van, de próbáljuk meg ezt kiabálás, veszekedés nélkül tenni. Ha viszont józanul érkezik, hagyjuk, hogy a gyerek örüljön neki.

Természetesen a legjobb megoldást a végére hagytam: ha a szenvedélybeteg szülő lemond az alkoholról / drogról, egy életre szóló példát mutat. Nem áll egyből helyre a lelki béke, a gyerek általában lassabban, nehezebben bocsát meg még a társnál is, ne is várjuk, hogy egyből boldogan fogadja a leszokás hírét – először el sem fogja hinni igazán. De ha tartósnak bizonyul a megváltozott élet, akkor a gyerek a helytállást, a küzdelmet és a győzelmet viheti magával útravalóként.