A zsarolás különböző mértékben, de mindenkinek a repertoárjába beletartozik. Szinte az anyatejjel szívjuk magunkba. Ki ne hallott volna gyerekkorában ilyen mondatokat.
- Ha nem eszed meg a főzeléket, nem kapsz édességet.
- Ha nem köszönsz a néninek nem foglak szeretni (ez a legrosszabb fajta zsarolás)
- Ha nem javítasz a jegyeiden, nem engedlek el a buliba.
Vagy ugyanezt „pozitív” formában:
- Ha kitűnő lesz a bizonyítványod, megkapod az elektromos gitárt
- Ha bérmálkozol, kapsz egy aranyláncot
- Diplomaosztódra veszek neked egy kocsit.
Nem az érték a lényeg ilyenkor, hanem az, hogy valaminek a megvonásával, vagy ígéretével próbálnak rávenni minket valamire. Sokszor fel sem tűnik, hogy most bizony meg lettünk zsarolva. És ahogy telik-múlik az idő, mi is használjuk ezeket a mondatokat.
Ha te nem, én sem, ha te igen, akkor én is. Ha nem szoksz le, kiraklak az utcára, nem csókollak meg, nem adok kaját, ha leszoksz, akkor meg veszek csokit, és elmegyünk egy sokcsillagos szállodába…
Igen, rövidtávon akár el is érhetünk így dolgokat. Viszont az elért eredmények látszólagosak maradnak. Nem válnak belső igénnyé. A mi célunk pedig semmiképp sem lehet látszateredmények felmutatása. Ilyenkor nem szoktuk érteni, hogy miért fordul minden rosszra, ha kitesszük a lábunkat otthonról, vagy hogy miért csap be a másik. Pedig a válasz egyszerű: valamiért megpróbál megtenni valamit, de amit meg kell tennie, azt ő nem igazán akarja.
A volt férjem alkoholista, rehabilitáció előtt vagy ivott, vagy rosszul volt. Elment addiktológushoz (már vagy 10. kísérlet), hogy írjon neki gyógyszert, ami csökkenti a rosszulléteket. Az orvos azonban azt mondta, hogy nem, ez így nem megy tovább, nem kap gyógyszert, feküdjön be. Másnap van felvétel, várja. Kapott 2 szem nyugtatót, hogy kibírja addig. Persze nem bírta, ráivott, soha olyan részeg nem volt, mint aznap este. Először mondta, hogy jó bemegy, aztán alkudozni kezdett. Velem, mert én voltam kéznél. Már nagyon nehezen viseltem, nagyon szerettem volna, hogy bemenjen, és a régi ösztönök szerint, közöltem vele, hogy ha nem megy be, elválok. Mit gondolsz, mi lett az eredmény? Kijelentette, hogy ő akkor sem megy sehova. Legalább kísérjem el, ne menjek dolgozni, nem tud, nem akar, kifogás, kifogás hátán. Kétségbe estem. Nem mehet így tovább, be kell mennie. Szerencsére, közben elindultam dolgozni, és a buszon volt időm a józan gondolkozásra. Írtam neki egy sms-t, hogy ő is tudja (hát persze, hogy tudta!), hogy igazából nem válni akarok. Ő dönt, hogy mit csinál. Ha neki ez a jó, hogy folyton rosszul van, dönthet az otthonmaradás mellett. És még egy mondatot írtam: tudom, hogy jól fogsz dönteni. Nem telt el fél óra, amikor érkezett a válasz: bemegyek. És ez már nem az én akaratom, az ő döntése volt. Nem kellett becsapnia, nem kellett kifogásokat keresnie, döntött. Végigcsinálta a kezelést, aztán főállásban is, itt is másokat segített évekig. Mondhatnám, hogy azért, mert végre hagytam dönteni.
Ezért azt mondom, ne zsaroljunk, segítsünk döntést hozni. A döntés abban különbözik a zsarolástól, hogy valóban van lehetőség a választásra. Nem megvásárol egy rövid időre, hanem belső igénnyé válik. Ráadásul régóta ismert pszichológiai tény, hogy szeretjük megmagyarázni magunknak, hogy jól döntöttünk. A zsarolással a magunk nyakába vesszük a felelősséget, a döntési lehetőséggel pedig áttesszük annak a vállára, akinek viselnie kell.
Érted a különbséget? Egy alkoholista, vagy egy drogos mellett élve nehéz kitartanunk amellett, hogy nem próbálkozunk zsarolással. De a zsarolással maximum néhány napra fogunk eredményt elérni.