Szenvedélybetegek házastársai gyakran gondolják úgy, hogy az egyetlen kiút a helyzetükből, ha
elválnak, elhagyják az alkoholista, drog- vagy játékfüggő férjet/ feleséget. Magyarországon gyerekek
tízezrei várnak ma is arra, hogy végre maguk mögött hagyhassák a szülői házat, benne az alkoholista
szülőt.

Megoldás-e az elhagyás?

Egyrészt igen, olyan érzés végre nélküle lenni, mintha kinyitnák a kalitkádat, vagy mint a nyári hőségben
feltámadó hűvös szellő. Megkönnyebbülsz, szabadnak érzed magad. Magad osztod be az idődet és a
pénzedet, nem kell félned, nem kell szagolnod az alkoholszagot
Másrészt viszont önmagában mégsem az. Hiába vagy végre független, ha a lelkedben függő maradsz.
Tudtad például, hogy az otthonról az alkohol miatt menekülő lányok nagy része alkoholistát választ
társul? És azt, hogy sokszor az alkoholizmus miatt elváló ismét egy alkoholfüggő mellett köt ki?

És mi van, ha maradok?

Ha semmi nem változik, semmi sem fog változni. Ez a szenvedélybetegségre annyiban igaz, hogy
javulni semmiképp nem fog. A függőség egy változó ütemben, de fokozatosan romló állapot, ami a teljes
családnak árt. Ráadásul ez a folyamat saját magát gerjeszti. Minél mélyebben van a függő, annál több
hibát követnek el a hozzátartozók, többnyire jószándékból, ami ismét ronthat a beteg állapotán.

Most akkor menjek, vagy maradjak?

Erre nincs egyértelmű válasz. Elérkezhet akár a férj-feleség, akár a szülő-gyerek kapcsolatban az a
pont, amikor nincs értelme a maradásnak. Szülő-gyerek kapcsolatban egy idő után ráadásul
természetes az elköltözés, az önálló élet megteremtésének igénye.

De akkor sem biztos, hogy hibát követsz el, ha maradsz. Attól, hogy – akár anyagi, akár érzelmi
megfontolások miatt – úgy döntöttél, hogy egy lakásban maradsz a szenvedélybeteg hozzátartozóddal
még lehetsz boldog, és renden tarthatod a saját lelkivilágod.

Hogyan?

A kulcsszó az elengedés

Az elengedés nem jelent feltétlen fizikai távolságot. Egy belső függetlenedést jelent a másik állapotától.
Elengedni azt jelenti, hogy nem vállalod többé a szenvedélybetegség következményeit, a felelősséget a
másik tetteiért. Vagyis nem törődsz azzal, hogy a másik mit csinál. Ha inni akar, vagy drogozni, ám
tegye. Ez nem a te dolgod.

Sokszor meglepő dolgok történnek ilyenkor, például a szenvedélybeteg egyszercsak segítséget kér.

Az elengedés eleinte nagyon nehéz, tudatos erőfeszítést igényel NEM tenni dolgokat, de a döntésed
nyomán néhány hónap alatt egyre erősebb, önállóbb és boldogabb leszel.

Ezt a folyamatot akkor sem úszod meg, ha fizikailag már megszabadultál a függő családtagtól. Bármilyen új kapcsolatban (nem csak szerelmiben) hajlamos ugyanis az ember elővenni a régi reakcióit.

Ha megtanulsz elengedni, alkalmasabbá válsz kiegyensúlyozott, egyenrangú kapcsolatokra,
amilyenekre mindig is vágytál. Ezt kívánom neked, akár a jelenlegi, akár új szereplőkkel.