Biztosan te is szereted a jó történeteket.  Amik elvarázsolnak, amik megnyugtatnak vagy épp felzaklatnak.

Én is, de be kell valljam, egyre kevesebb időm és lehetőségem van az olvasásra. Gondolom te is így vagy ezzel, valahogy ilyen az élet mostanában. Ezért rövid, 1-2 oldalas történeteket írtam neked, hogy egyszerre ne kelljen sok időt fordítanod rá.

Úgy akartam megírni őket, hogy akkor is élvezhetőek és érthetőek legyenek, ha szerencsédre még sosem találkoztál közvetlen közelről alkoholistával, de elég életszerűek is legyenek ahhoz, hogy magadra ismerj, ha érintett vagy.

Ezek nem unalmas tanmesék, hanem a meztelen valóság az én szememmel nézve. Mégis tanítanak, és segítenek akár érintettként, akár kívülállóként más szemmel nézni az alkoholizmust. Érintettek számára a feldolgozást minden novella mellett néhány kérdés, és egy helyzetelemzés, magyarázat segíti.

Ha akarod, csak egy történet, ha akarod sokkal több annál.

A 30 oldalas, pdf formátumú füzet 5 történetet, kapcsolódó kérdéseket, és magyarázatokat tartalmaz.

Akik már olvasták

Olvasóink névtelenségét kérésükre megőrizzük. Véleményük névtelen közléséhez hozzájárultak. A te adataidra is ennyire vigyázunk, ha hozzánk fordulsz.

Anonim olvasó

Az emberek sokszor úgy ítélkeznek, hogy fogalmuk sincs, mit élhet át a másik, miken megy keresztül.

Ha valaki egy alkoholistával él együtt, esetleg még bántalmazza is, gyakran csak annyi a reakció, hogy akkor miért nem hagyja el? Néha még én is ezt gondoltam.

Szerencsére nem vagyok érintett az alkoholizmusban, a családomban még ünnepekkor sem szoktunk koccintani, így nem is igazán tudtam, mit élhet át egy alkoholista családtagja.

A történetek azonban ráébresztettek arra, hogy sokszor túl könnyen ítélkezünk, és elfeledkezünk arról, hogy bármikor mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nem találunk más megoldást, és az alkoholba menekülünk. Elfelejtjük, hogy az alkoholistát is szerették, és sokszor még most is szereti a családja, reménykednek benne, hogy egyszer még minden olyan lesz, mint régen. Talán még magunknak sem merjük bevallani, de ha a mi családtagunk válna alkoholistává, valószínűleg mi is csak ugyanazt tennénk, amit a történetben szereplők.

Anonim olvasó

A szenvedély az ember természetes létállapota. Vannak azonban olyan embertársaink, akik számára ezek az érzelemdús, kreatív, alkotó pillanatok egy fókuszált tevékenységre szűkülnek, ez lesz örömük kizárólagos forrása, s látásmódjuk, érzelemviláguk beszűkül, környezetük pedig szenved viselkedésük miatt, mely az érzelmi elmagányosodástól az erkölcsi kihasználáson át az agresszióig terjedhet.

Judit írásai segítenek abban, hogy ne csak szenvedélybeteg társainkat, hanem önmagunkat is megismerjük, motivációinkat, emberi játszmáinkat jól feltett kérdései segítségével megértsük, s ha megpróbáltuk is egyedül, de nem leltük a megoldást, akkor ne féljünk, rosszabb esetben ne szégyelljünk szakértő segítséget kérni.

Anonim olvasó:

Én nem vagyok érintett a problémában, de támogatom az egyesület célját. Ez a könyv lebilincselő olvasnivaló. Arra gondoltam, csak belenézek, de aztán le se tettem, amíg az utolsón betűig el nem jutottam. Köszönöm, hogy megírtad, most már másként tekintek sok-sok embertársamra.

Ugye lesz folytatás?

A szerzőről

Baráth Judit